Mert úgy örülök, hogy van Ő nekem, mert úgy örülök, hogy vannak ŐK nekem.

Emlékszem, mikor 5. hetes terhes voltam. Ott feküdtem a kozmetikus asztalon, teljes fazon gyantán. Anyukám is ott volt velem. Mondtam a kozmetikusnak, hogy jajj valami folyki belőlem. Nem szólt semmit. Anyukám is kifordult a fülkéből. Aztám mondtam megint, hogy jajj, valami folyik belőlem. Ő azt mondta, "csak egy kis vér".

Teljes testemben elkezdtem remegni. Ostoroztam magam, hogy tuti a fazon gyantától, mert ez még sok neki. Aztán leszálltam az asztalról és elkezdett belőlem ömleni a vér. Ott álltam és folyt a vér a lábaimon. Anyukám rámnézett és azt mondta : " Ennyi volt. Megjött."

Könnybe futottak a szemeim, nem lehet, nem lehet, hogy az én kis drágámat elveszítettem, hisz 2 hete mutatja erősen a teszt. Azonnal be a kórházba. (Épp otthon voltam, nagypapám temetésére utaztam haza. Előtte 2 nappal halt meg.)

Nagybátyjám nőgyógyász, gyorsan megvizsgált. Azt mondta, ott van még, de nagyon furcsa alakja van. Láttam a monitoron, ott volt, ott volt az a kis csoda :o) Akkor láttam először, mert az első vizsgálaton, mikor megállapították, hogy terhes vagyok még nem látszott semmi csak a megvastagodott méhfal.

Aztán átadott egy másik orvosnak, aki megvizsgált kézzel is (érthetően ezt nem nagybátyjám csinálta). Kórházban voltam, futószalagon, emberi méltóság és érzések híján. Ott az az orvos diktált a titkárnőnek mindenféle adatokat, majd hozzátette, hogy ennyi idős terhesen már ennek meg annak is látszania kéne és deformált különbenis a szikhólyag.

Ágynyugalom... Mindezt úgy, hogy tudtam az elkövetkező napokban kb. 3000 km van előttem.

Anyukámmal beszélt odakint bácsikám. Nincs sok esély, hogy megmarad...

Ilyen érzésekkel utaztam a temetésre másnap, ahol unokanővérem a 3. babájával 36 hetes pocakkal gyászolt.

Próbáltam pozitív maradni és kérni őt odabent, hogy legyen erős. Nem múlt a vérzés, csak barnára változott.

Mikor hazértem Németországban rögtön a nőgyógyászomhoz.Írt fel nekem utrogestet, de a következő héten szabadságon volt. Helyetteséhez. Teljesen lecsüggedve mentem, hogy tuti vége, tuti nincs már bent senki. Aztán, akkor jött a meglepetés. 2-en voltak bent.Ugyan mondta, hogy az egyik üres a másik pedig nagyon pici, ehhez a terhességi korhoz.

Pár nap múlva egy hatalmas vérplaccsanás a vécén. Gondoltam, most tényleg ennyi volt.

De nem :o) Legközelebb is ott volt. :o) Egy volt csak ott, de Ő nagyon megnőtt már korának megfelelp méretei voltak :o) Abba maradt a vérzés.

Most itt szuszog mellettem a kis tejcsiillatával és olyan mérhetetlenül boldog vagyok!!!! :o)