Péneteken megvettük az esküvői ruhámat és Robertnek is beszereztünk az esküvőhöz még egy pásszentos cipőt, zoknit, már csak ing hiányzik neki.

Aztán mivel itt a városban, ahol élünk (Straubing) van Németország második legnagyobb sörfesztiválja, ami pénteken kezdődött, este még lenéztünk. Undprító nagy tömeg volt. Nem szeretem a tömeget. Meg persze totál sok részeg, akik egy picit sem figyelnek az emberre. Úgyhogy csak mentünke gy kört, de azt is úgy, hogy Robert úgy óvott minket bendegúzzal, hogy na. Szorosan átölelt és a keze folyamatosan a pocakom előtt volt, s ha úgy ítélte meg, hogy valaki veszélyesen közeledik felénk azt egyszerűen félrelökte. De abszolút nem finoman. Komolyan féltem, hogy valaki megveri :o).... Ettem, üvegezett egzotikus gyümölcs nyársat :o))))))) Hmmmmmm... egy éve vártam erre. Mert ezt csak itt lehet kapni, sehol más egyéb sörfesztiválon, rendezvényen sehol. Csak és kizárólag itt. Volt rajta eper, kiwi, ananász, kókusz, datolya (amit kidobtam, mert nem szeretek), szőlő, barack és mindez ilyen átlátszó (gondolom cukor) sziruppal bevonva. NYAMMMMM! :o)

Szombaton reggel felkeltünk, megkajáltunk és mentünk Regensburgba, mert elkészültek a gyűrűink :o) Csodásan szépségesek :o) Utána haza, bevásárolni, aztán haza kipakolni. Gyorsan rendbe szedtem a konyhát és irány Robert haverjához (jövendőbeli keresztpapi). Most jött meg Egyiptomból, megmutizta a képeket meg mesélt kicsit, aztán összeszedte magát (bajor népviseletbe) és levittük a fesztiválra, megbeszéltük, hogy később talizunk, de mivel egész nap nem ettünk semmit, gyorsan hazajöttünk én meg főztem kruplit halacskával. Megkajáltunk, összeszedelőzködtünk, átugrottunk gyorsan Robert szüleihez, megmutatni a délelőtti szerzeményeket és utána megint lehúztunk a fesztiválra. Még undorítóbban sok-sok ember.... De ettem óóóóóriás palacsinktát :o)))) Amúgy mind a ketten amúgy is idegesek voltunk, mert előtte veszekedtünk. Szerinte neki, sztem nekem volt igazam.

Veszekedés: Ugye ott vagyunk a szülőknél, az ő új autójával. Most vett egy Audi A6-ost asszem egy vagy másfél évest. Nekem meg van egy Ford Focus C-Maxom, ami 3 éves és a szüleimtől kaptam anno. Mikor elindultunk, hogy lemegyünk a fesztiválra, anyukája férje megszólal, hogy előtte guruljunk haza és cseréljünk autót, mert hátha valamelyik részegnek eszébe jut autót rongálni és akkor ne már az Audit. Én meg először csak jót röhögtem és röhögve mondtam, hogy ja haha, akkor inkább az én autómat rongáljk, nem? ( de én tényleg nem vettem ezt komolyan... ) erre elkezd velem kiabálni anyukája férje (anyukája meg pofákat vág, Robert vörösödik), hogy én már milyen vagyok, az én autóm egyébként és csak egy szar halmaz (pontosan ezekkel a szavakkal), hogy gondolhatom, hogy az Audival menjünk le. Na a hangnemből ekkor fogtam fel, hogy ők igenis nem viccnek szánták ezt a kijelentést. Aztán Robert se puszi se pá kirángatott a szüleitől és akkor meg mertem kérdezni, hogy mégis mi a baj? Erre rávágta, hogy TE (azaz én... ). Mondom ne haragudj, de mégis miért? hogy lehetek én ennyire hülye, az Audi egy zsír új autó és bal bla bla. na akkor mondtam, hogy na ne is haragudj, új vagy nem új autó. Ha nem lennék ennyire laza, vagy nem vettem volna viccnek ezt az egészet, akkor akár meg is sértődhettem volna. Persze rongálják inkább az én autómat. Na akkor kiakadtam.

Azt már írtam többször, hogy a szülőkből lassan kezd elegem lenni, de most már határozottan kicsit sok. Aztán mindenki eldöntheti kinek van igaza. Én még mindig tartom magam ahhoz, hogy nekem... mindegyis.

Vasárnap: Mivel ugyi a szombat elég mozgalmasra sikeredett vasárnap egész nap fájt a pocakom, inkább görcsölt. Vagyis, mintha a méhemnek izomláza lett volna.

A fesztivállal párhuzamosan fut a legnagyobb építkezési kiállítás is, ahova tudtam, hogy Robert le akar menni a szüleivel. (nekem nem volt hozzá kedvem...) Délelőtt fél 10 kor le is léptek, mondván, hogy délután olyan sokan lesznek, hogy akkor nem akarnak menni. Oké semmi gáz. Én szépen felkeltem, megreggeliztem, letusoltam -egyzserűen összekészítettem magam. Aztán megfőztem az ebédet (Rácz husit -nyamm de finom lett :o) ) elmosogattam, rendbe raktam a konyhát, kivasaltam a baba cuccokat, szépen elrendeztem őket. Akkor már 2 óra volt és kezdtem kicsit ideges lenni, hogy basszus nem hiszem el, hogy nem talál haza ebédre. vagy ha esetleg még nem végeztek a kiállításon, akkor küldjön rám egy sms-t, mert már éhes is vagyok és ennék, szívesen megvárnám, de mindegy. se sms, se hívás se semmi... Egyébként a kiállítás nem attól nagy, hogy valójában nagy, hanem, hogy sok kiállító van azaz sok cég és minden építkezéssel kapcsolatos dolog. Na igaziból őket csak a napkollektor érdekelte. 3 órakor még mindig semmi.... Na akkor megkajáltam egyedül és már meglehetősen ideges voltam. Különösen, hogy megpróbáltam rátelefonálni és nem volt kapcsolható. Na akkor tudtam, hogy már réééég nem a kiállításon van, hanem ismét a szüleit választotta vasárnapi programnak. Merthogy Straubing kb. egyetlen pontján nincs térerő és ez bezony a szülei háza. Nem kapta meg sem az smsem sem hívni nem tudtam. Nyílván olyan ideges voltam, majd elszálltam. S akkor bevágtam amgam a kocsiba, s elindultam a csajokhoz Regensburgba. Igenám, de amúgy is fájt a pocakom, mint írtam, rettenetesen ideges voltam (sajna sírni nem tudtam, pedig legalább kijött volna a feszültség) és az auótópályán félúton úgy begörcsöltem, hogy azt hittem (de komolyan), hogy na most beindul a szülés. Gyorsan megáll, visszafordul, haza, lefekszik. Persze Robert még sehol. Az smst először 4 órakor kapta meg. na akkor tudtam, hogy 5 percen belül itthon lesz, mert most jött ki a szülők házából... Így is volt.

Természetesen nem értette mi a bajom. Szerinte Ő 7 órán keresztül a kiállításon volt. Mondtam oké, etgyük fel, hogy elhiszem. miért nem tudott egy smst küldeni, hogy bocsi tovább tart, nyugodtan egyél egyedül vagy hogy kicsit később jövök, vagy hogy nincs kedved lenézni vagy egyszerűen felhívni, hogy elhúzódott. Persze erre nem tudott válaszolni. Mert ha így lett volna, sem hívott volna fel, 1. az pénzbe kerül, 2. soha nem lett volna így, mert pontosan tudom, hogy ilyen helyen msáfél óránál többet nem bír ki....

Mindegy nyílván éhes sem volt. Na miért nem??? Mert anyukája főzött neki ebédet és meg is etette csöppnyi fiát. De hogy annak is annyi esze ne legyen, hogy édes fiam vasárnap délután mondjuk már 2 óra van és otthon ül a terhes mennyasszonyod, nem kéne tán haza menned.... De nem kicsi édes nyuszi fiacskám..... gyere ide anyucihoz, hetente csak 5ször látlak.... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁá...

Na mindegy, lehet csak a hormonok tengnek túl bennem, vagy kitört rajtam a terhességi hiszti, de ezeket a dolgokat nem tartom fernek és a tököm tele a szülőkkel.

 A lényeg Robert van azóta is megsértődve. Én nem fogok neki nyalizni.... majd megenyhül... vagy nem...