avagy verbális harc feleség vs. (kontra) mami....
Közeledünk az esküvőnkhöz. Azt hiszem ezt robert kezdi egyre inkább felfogni.
Bizony...
Eddig is éreztem, hogy anyukája szava kicsit többet ér, mint az enyém, de nem volt vészes, nem csinálta feltünően. Most sem. Csak érzem. Érzem és látom, hogy 1000 dolog kavarog a fejében. Érzem, ahogy összehasonlít a mamával (esküszöm nem érezteti, de ez egy ilyen belső megérzés)
Azt tudni kell, hogy anyukája az az igazi egy gyerekes, egy fiúgyerekes anyuka, aki nyílván a fiáért mindent. Pedáns igazi német háziasszony. Mindamellett, hogy természetesen még dolgozik. Már csak félmunkidős, de akkoris. Tipikusan a : Ha vendégek jönnek mindennek az élén kell álljon és a legjobbat kell mutatnom magamból típus. Spontánság? 0... ez az, ami kicsit Robertből is hiányzik. Pl.... Anyukám jön, előtte 2 nappal el kell kezdeni takarítani, hogy mire ideér, addigra szó ne eshessen a ház elején. Heh...
Soha nem voltam és nem is leszek egy igazi házitündér. Kicsit másra helyezem a hangsúlyt. Spontán fogadom a csajokat, mint vendégeket. (Akkoris, ha a légy nem esik seggre, mikor beszáll a házba)
Nem fogom soha az ágyneműt vasalni, különösen nem az alsógatyáját, biztos ég, hogy nálunk soha nem lesz akkora tisztaság és rend, mint egy pedáns háztartásban. Nem mosogatok el mindig vacsi után, mert nekem is jólesik ledögleni a kanapéra, vagy egyszerűen hagyom, hogy a mosni való felhalmozódjon (amíg van mit felvennünk nem zavar). Nem törölgetek hetente és nem porszívózok naponta. és igen.... nincs is nálunk soha olyan igazán rend és tisztaság egyben. Mármint nem úgy kell elképzelni, hogy egy disznóolban élünk, mert nem. Ha valaki bejön és nem nagyítóval jön be a házba, húzza végig a kezét a bútorokon illetve benéz a radiátor mögé, esetleg a tv mögé, akkor az a benyomása van, hogy rend és tisztaság van. Persze ez csak amolyan "látszat". De én jól érzem benne magam. Mindig van egy egy helyiség a házban, amit nagytakarítok, de egyszerre az egészet sosem. Meg is döglenék (160m2) azonkívül nem a bejárónő vagyok.
Robert most próbálja ezeket a dolgokat realizálni. Keresgeti a határokat meddig mehet. Mikor mondom, hogy stopp. Mert természetesen mindennap azt hallgatom, hogy mi micsoda disznóol közepében élünk és hogy hogy néz ki a ház és hogy tulajdonképpen én mit csinálok egész nap. A lapokat nagyon tudja osztogatni. Minap mekaptam, hogy átviszi a msoni valót anyukájához.... KÉRLEK.... Szerinte sok felhalmozódott. (most tényleg nem... egy mosásra való volt.... de kimostam....) ezt persze azért kaptam a fejemhez, mert közöltem, hogy elkezdem kimosni a bébi holmikat. Erre jöt a hogyisne, előbb legyenek rendben a mi dolgaink, takarítsam ki rendesen a konyhát, a PINCE!!! is úgy néz ki, mint egy csatatér és jó lenne ha a nappalit normálisan felnyalnám, egyébként meg nézzem meg a lépcsőt, tiszta kutyaszőr és a felső wc büdös egyébként meg poros a háló. Szóval most gyakorlatilag 3 napja nagytakarítok. Miért is utálom annyira. Mert az a büdös dög - a kutyája- a nagytestű kutyája- bent van a házban. Megcsinálok valamit normálisan, pár órán belül semmi nem látszik belőle. Ugyanis a kutya bőr beteg. Folyamatosan vakarózik, folyamatosan nyílt sebek vannak rajta, folyamatosan összevérezi a padlót. Rázza magát, hullik a szőre (ami még van neki), belehempergőzik minden szarba és utána itt van bent a házban. Őszintén??? Kedvem sincs így nekiállni. De most megcsinálom. Most úgy megcsinálom, hogy a szúnyog sem lesz képes bejönni, mert elcsúszik.
Akkor majd talán nem kapok olyan megjegyzéseket anyukája felől, hogy : Na, üres a szennyes? Beteg vagy? vagy hogy : Néha nem baj, ha csak úgy spontán is takarít az ember, úgyis egész nap otthon vagy.
Szóval, amiket én hallgatok itthon, azt anyukájának is véresen komolyan előadja, ami persze nem marad gúnyos megjegyzés nélkül.
Szóval mára: Pince!!! Csillog, Konyha: Csillog, Szennyes: 1 db semmi benne, Fürdő WC: csillog, Nappali: még egy porszívózást és felmosást igényel, Lépcső: felnyaltam-kipolíroztam, háló: pormentes... Hasam? - p. mód fáj és keményedik.... de ez őt nem fogja érdekelni. Ha anyukája meg tudta csinálni én is megtudom....
Amit én garantálni tudok, az csak az ami eddig is volt. Olyan rend és tisztaság itthon, amiben jól érzem magam (nem érdekel, ha nincs minden a helyén én havonta csak egyszer törölgetek), mikor hazajön meleg vacsi várja (ez eddig is így volt), hogy másnapra mindig össze van készítve a kis kajája, hogy neki nem kell a bevásárlással foglalkoznia és hogy nagyon szeretem. Többet nem akarok és nem is tudok ígérni. azért már elég rég együtt élünk ahhoz, hogy ezekkel a dolgokkal tisztában legyen....
és ami nagyon fontos : Én nem az anyukája vagyok.
