Hát... az úgy volt....
Tegnap este átugrottunk Robert szüleihez átfutni az általunk előkészített tervet, ugyanis ma megyünk a tervezőhöz. (Pontosan hova szeretnénk az ablakokat, mennyit, nekem még ki kellett hisztiznem, hogy a wc ne a fürdőben legyen stb...) Aztán anya mondta, hogy 9 után vár a gép előtt. Így amikor hazaugrott ide hozzánk Gunther és Robert én jöttem velük. S itthon is maradtam. (Persze hogy anya nem volt a gép előtt :os, majd felhívtam, s közölte, hogy nem is lesz, mert Ő volt, csak épp azt felejetette el nekem mondani, hogy unokaöcsém nevén lesz bejelentkezve... mindegy is...) Szóval egy darabig elszöszmögtem a gép előtt, aztán lefeküdtem kicsit olvasni. Már olyan háromnegyed 12 volt és Robert még mikndig sehol. Hát felhívtam, hogy jó lenne, ha hazajönne végre. Persze jön.... Fél egykor arra lettem figyelmes, hogy valaki kutat a konyhában :os Tudtam, hogy Robert nem lehet, mert még nem ért haza. Így hát egyedül a 160 m2-es házban (természetesen kutya sincs itthon), s valaki kutat a konyhában...
Telefon, rohanás a fürdőbe (a vérnyomásom kivételesen tuti ég 200 felett volt) magamra kulcsolom az ajtót és pánik rohamban sírva hívom Robertet, hogy azonnal jöjjön, mert valaki van a házban én meg mindjárt meghalok annyira félek. Erre Ő elkezd kérdezgetni, hogy de hol van.... Elcsukló hangod csak annyit tudtam mondani, hogy lent, de jöjjön már a fenébe is. Életem leghosszabb 3 perce volt míg hazaért... Én addigra már olyan fal fehér voltam, amilyen a mseében sem létezik és úgy remegtem, mint egy kocsonya, sírógörcs, s minden ami egy pánikroham része....
Kiderült, hogy csak a házi patkány csapott ekkora ricsajt a konyhában, ugyanis felmászott a pultra és verte le a dolgokat (poharak, tányérak, ami épp ott volt) .... Rettenetesen megijedtem :o(((( Nagyon-nagyon féltem. Utána még órákkal is remegtem.
Aztán mikor elkezdtem kicsit megnyugodni, eszembe jutott, hogy Uram ISten, remélem Bendegúznak nem lett semmi baja (leginkább a tuti ég 200 feletti vérnyomásom és a nagyon-nagyon remegésem miatt aggódtam)... De aztán igyekeztem magam azzal nyugtatni, hogy a világháború alatt, sőt fogoly táborokban is születtek gyerekek, ott folyamatos volt a nyomás és az ijedelem is feltehetően jóval nagyobb. Ha azok a gyerekek egyben maradtak, akkor Bendegúz is jól van.
Hát nagyjából ennyi....
