Semmi jele annak, hogy a bentlako kismano ki akarna jönni... Nagyon jol erzi magät, lubickolgat - mokulälgat s meg mindig a 2 mellem között erzi a legjobban magät. Kirobbantani sem lehetne.
Most többet nem is tudok irni, mert amugy meg nem törtent semmi tegnap este ota...
Beo is türelmetlen volt a vegen... a különbseg kettönk között, hogy Ö ugy erezte EZ AZ A NAP. Hät en nem erzem ugy. Ugy akarom erezni, aztän kinyitom a szemem es semmifele nöi megerzes nem jelent, hogy ez az a nap. Lehet bent marad...
Pocsek, maszatos es hideg idö, szar kedv, räadäsul a gyerek sem akar jönni, kesz letargia. Ilyenkor jön mindig a csodafegyver. S ez Csibike blogja. Nem , nem , nem a babätos väros blogja. Hanem a blogspotos blogja. Kesz, hät ilyenkor fetrengve- visitva röhögök a gep elött, s neha mär irigykedem, hogy hogy tud valaki ilyen jol irni. Hihetetlen a csaj! Ajänlom mindenki figyelmebe, ha egy kicsit is elhagynä a kedve, tuti äsz siker. A pszihiätriai osztälyokon receptre irnäm fel Csibi blogjät, s garantältan biztos teräpiäs sikert jelentene a leg-legeknel is.
Mivel nem zärt a blog, gondolom nem bänja, ha reklämozom, ime : http://csibikeblogja.blogspot.com/
