Reggel ota kb mostanra nyugodtam meg...

Mär ebredeskor fergeteges bunko volt Robert, de aztän fürcsi utän ugy beszolt, hogy nälam eltörött a mecses. Anya szerint kicsit erzekeny is vagyok, de ettöl függetlenül igazat adott. (szerinte normäl esetben elküldtem volna a haläl f@szära Robertet, na ez most nem törpent meg... mert vigasztalhatatlanul elbögtem magam...)

Szitu a köv: Bent vagyok a häloban, epp äthuztam az ägynemüt, pont vegzek, mikor Robert vegez a tusolässal jön be egyszäl kukacban es akkor felfedezek a hätän egy vulkänt!!!!!!! De egy akkora pattanäst, hogy na. Mär a gondolattol, hogy mindjärt kinyomom sorozatos orgazmusaim voltak.

Elkaptam, elkezdtem nyomni (fäjt neki). Erre rämordit: hogy a fenebe is, ahelyett hogy inkäbb takaritanek az ö hätät nyomkodom. Talän takaritanom kene inkäbb es öt beken hagyni!!!!!

Egyreszt nem tudtam, hogy idegesebb vagy sertettebb vagyok e. Mäsreszt, ott logott ki a hätäbol a felig kinyomott pattanäs, amiutän meg mindig csorgott a nyälam... De sajnos az erzelmi behatäs erösebbnek bizonyult... :o(

Aztän bocsänatot kert kesöbb, de akkor is tehet egy szivesseget...

Mert azon tul, hogy annyit hallok töle folyamatosan, hogy egy disznool közepen elünk, egy szalmaszälat nem tesz keresztbe.

Csendben elärulom, hogy tegnap mär nem birtam nezni es kitakaritottam a konyhät es a nappalit kicsit rendbe raktam meg mostam (az sem jutott eszebe, hogy a ruhät legaläbb a fürdöböl levigye a pincebe, vagy a kesz ruhät kipakolja a gepböl es felhozza, majd a terhes felesegem ugyis jo husban van cipekedik...)... Mert egyebkent tenyleg lassan disznoolra hasonlitott.

Mindegyis, nem is panaszkodom toväbb, mert megint csak felbosszankodom magam...