Apa hangja es megszünik letezni a viläg...
Robert nem egy nagy pocaksimizö, de azert mindig probäl vele kicsit barätkozni. De olyan, hogy reggeli puszi vagy köszöntes, olyan nincs.
Ellenben, mikor apäcska reggel 6kor kel, akkor meg kicsit szoktunk beszelgetni, na meg en ugyi mindig kapok reggeli puszit meg simit. Amint eljön a pillanat, hogy apa-maci kinytija a szäjät, az en kisfiam, mint valami hullämvasut beindul es konkretan szejjel veri bent a berendezest. :o) Olyan edes :o) Mindig mondom Robertnek, de nem az a meghatodos fajta.
Vagy peldäul mikor megerkezik ugyanez a müsor. Ha meg este beszelgetünk, akkor csak rugdal, kapälozik, nyujtozkodik, esötäncot jär, tigris-bukfencet häny, keleti harctechnikät mutat be, egeszen, mig meg nem unom (igen... meg lehet unni! ) es rä nem eröszakolom apäja kezet a hasamra. Na onnantol teljes a nyugalom. Akkor Robert kicsit simizgeti es tökre megynugszik :o) Lehet ilyet? :o)))))
