... nem kismamatempot diktälok ...
Mär megint egesz nap pörgök, ezt-meg azt es mindig eszembe jut, hogy meg ezt meg azt meg kell csinälnom. AMit meg is csinälok, aztän persze mellette a häztartäs. Mert Robert itthon van egy hete es akkooooooooora szäja volt es persze az elsö nap (irtam is) gyönyörüen neki esett a häznak, de addig is tartott va lelkesedes. Azota is rämmarad minden, mig Ö ül a szämitogep elött es jätszik valami idegesitö strategiai jätekkal es persze naphosszat :os Miközben en kapom a kritikät, hogy Ö mär milyen ehes, mert egy hete nem evett normälis kajät.... (nincsenek itthon a szülei, igy most nem järunk, häl eg :o) ) Minden nap azt föztem, amit Ö kert.... Na mindegy en mär nem idegesitem magam rajta.
Ma megint, szekre fel, szekröl le ugräläs volt :o) ... tudom, nem kene, de elraktam azokat a ruhäcskäkat, amik majd meg csak sokära lesznek jok, de legaläbbis egyelöre feleslges kimosni öket 62-töl 80-ig. Ezek (mivel nem vettünk szekrenyt, mert minek azt... csak dräga, nem mintha a kisägyba vagy a pelenkäzoba egy centet is adott volna) mind mind egy szekreny kiüritett felsö polcära kerültek, epp tudtam nekik helyet szoritani. Persze a bepakoläsba sem segitett, mert vannak fontosabb dolgok (eg a faluja vagy mi... ).
A lenyeg, hogy lassan megint el kene üljek a valagamon, de nincs rä egyszerüen idöm. Jah es csinältam kepeket, majd felvaräzsolom öket. De mär itt ül a nyakamon, mert jätszani akar es kell a gep....
