Merthogy nekünk az is van. Csak eddig nem igazán esett róla szó, hacsak nem mellékesen.
Van egy buta kutyánk. Pontosabban Roberté. Ha még pontosabb szeretnék lenni, akkor Robert ex-ex barátnőjéé és Roberté...a "gyerekük".
Ez egy nagyon világos szőrű Golden Retriever. Tudom, azok nem szoktak buták lenni. Ez egy buta és ráadásul büszke kutya. A legrosszabb társítás, no de mindegy is.
A kutya beteg. Bőr betegsége van. (leginkább agybetegség...szerintem...) A lényeg, hogy megállás nélkül vakaródzik. Vakaródzott... Aztán, mivel én voltam itthon én hordtam mindenféle kezelésre-szúrkodásra estébé. Robert úgy döntött ez sem az sem és amaz sem jó a kutyának (pedig jó volt). Nem volt hajlandó betartani az orvos utasításait... Az orvos csak annyit kért, hogy a kutya lehetőleg egy fajta kaját kapjon és a rágcsákat mellőzzük egy hónapig, hogy kiszűrhessük, mire is reagál nagyon heveny vakarózással és mire nem. Robert leszarta. A kuyta kapott kaucsuk csontot, mindenféle ilyen kutya desszerteket estébé. A kutya továbbra is vakarózott... Úgyhogy olyan 1500 € körül (nem az én pénzem volt), mondtam Robertnek le kéne állni azzal, hogy a kutyát orvoshoz hordjuk, mert Ő úgyis szarik bele. PEEEERSZE, hogy megsértődött, na és. Nem Ő nézte végig mindegy egyes alkalommal mit csinálnak szerencsétlen döggel.
Vettünk 2 hónapja egy új fajta (méregdrága) tápszert. Bevált. A kutya nem vakarózik. Csak ha fel akarja magára hívni a figyelmet. (Normális kuyta ilyenkor ugat.)
De új heppje lett. Történetesen, hogy nyalogatja a lábát ha unatkozik. Lehet érte verni, csapkodni, rászólni....a kuyta mindezeket leszarja... Ennek következtében egy mind hatalmasabb tátongó nyílt seb van a lábán.
Bekötöztük, krémeztük. Egy darabig jó is volt, s eltűnni látszott. (Ekkor volt egy hetet az ex-exnél, aki szintén szart bele, hogy milyen a lába, úgyhogy mikor visszakaptuk a kuytát, kezdhettük előről...) Ez szépen is ment. Míg a kutya rá nem jött, hogy hogyan tudja leszedni a kötést a lábáról. Pofán röhögve minket 3 perc múlva a kötés már landolt is a sarokban... Ekkor jött a cellukszos módszer. Legalább 2 napi nem jött rá, ha az egész lába be van tekerve cellukszal, hogyan kell leszedni. 2 nap után egy teljes éjszakájába került és ezt az akadályt megoldotta. Ekkor jött a barna széles ragasztó szalag. Tappancstól-hónaljig. Itt mi magunkkal szúrtunk ki (ez már kifogott rajat), így viszont, mikor cserélni kaartuk a kötést nekünk is meggyűlt a bajunk a méteres ragaccsal. Ráadásul szegényem nagyon beizzadt alá.
Na ezután brutálodtunk be. Mához képest 3 nappal ezelőtt. A kutya megkapta a műanyag gallért. Rendjén is volt. Fél órával ezelőttig... Ugyanis a kutyának a ragsztószalagos történetek után valószínüleg egész egyszerű feladatot adtunk... A kutya le tudja magáról szedni a gallért.
Most én jutottam el odáig, hogy SZAROK BELE. Mert ezen aztán nem fogom magam felidegsíteni. Majd ha megunja a kutya, hogy fáj neki, vagy izomlázas lesz a nyleve majd nem nyalogatja.
Ha meg igen, tőlem le is nyalhatja a lábát a helyéről....
Ennyit erről az idióta hülyéről :os grrrrrr......
