Na egy-két dolgot sikerült megreformálnom az oldalon, de ez Beo nélkül nem ment volna...
Elkezdem megitnt.
Szóval nagyon félve álltam neki ennek a blognak, már csak azért is, mert sok-sok gondunk volt az elején a kis pöttyöcskémmel. Ott kezdődött, hogy 4 hetesen és 5 naposan elkezdtem vérezni... De úgy rendesen. Aztán villámgyorsan kórházba be, mgenézték, azt mondták, hogy vagy marad vagy nem. Ennél megnyugtatóbb szavakra nem is vágytam akkor.... Majd közölték, hogy pihenjek. Mindezt úgy, hogy tudtam az elkövetkező 3-4 nap 3000km-t tartogat még a számomra, nagypapa temetésestől, családi pereputtyostól cuzámmen...
Aztán maradtunk barnázásban... Egészen a 6. hétig, amikor a doktornénitől kaptam Utrogest nevű progreszteron pótló bogyót. Azóta az összes létező nemi életem 2 db 100mgos bogyóval élem ki, esténként... Na nem baj, Bendegúzért mindent. Csak legyen okos baba és maradjon ott, ahol van!
Most vagyunk a 10. hétben. Azaz 9 hét és egy naposak vagyunk, vagy valahogy így.
Na ezt most gyorsan elmentem, megnézem itt marad e, vagy oda kerül e , ahova gondoltam...